Ló takarmányozása etetése,itatása
A ló teljesítőképessége lábai épségétől függ. A pata a végtagok talajjal érintkező része, így a talaj felől jelentkező minden behatás a patán keresztül érvényesül. Az egészséges, ép pata és végtagok fontosságára a régi mondások is utalnak: „A pata a ló”, illetve ”A ló a lábával keresi a kenyerét.” Ahhoz, hogy a pata megfelelő legyen az elvárásoknak, elengedhetetlen a rendszeres és szakszerű ápolása. A patát is naponta kell tisztítani, illetve munka előtt és után. A nyírbarázdákból és a talpból patakaparóval el kell távolítani a szennyeződéseket (trágya, föld). A patát mossuk le, vagy nedves kefével tisztítsuk meg. A megtisztított pata szarufelületét (a talpat is) nedves időben kiszáradás után, száraz időben kiszáradás előtt patazsírral vagy pataolajjal kenjük be. Természetes körülmények (szabadtartás, rendszeres használat) között a pata (szaruanyag) növekedése és kopása közel egyensúlyban van. A szarutok átlagos használatkor kb. 8-14 mm-t növekszik havonta. Ez azt jelenti, hogy 6-8 hetente még a szabályos, ép pata is igazításra szorul. A különféle patahibák (bakpata, túl kicsi, nagy, keskeny, meredek, lapos, terült, ferde stb.) korrigálása elengedhetetlen.
A ménesi kancákat és csikókat felesleges, esetenként hátrányos patkolni. A pataápolást azonban 10-12 hetente kell végezni. A túlnőtt szarurészt (hordozószél) eltávolítjuk, a rendellenes kopást korrigáljuk, de óvakodjunk a talpi felület (nyír) túlzott kifaragásától.
A rendszeresen munkára használt (főleg kemény talajon) lovak patája gyorsabban kopik, mint ahogyan növekszik, ezért szükséges a patkolásuk. Sportlovakon a biztonságos talajfogás, az elcsúszás elkerülése céljából, a mind a négy lábra való patkolás nélkülözhetetlen.
A lovak patkolását (átpatkolását) általában 6-8 hetente végezzük. Újra, illetve gyakrabban kell patkolni a lovat, ha elveszítette a patkót, vagy ha a patkó meglazult, elvékonyodott és a patafalból kiállnak már a patkószegek. A patkolás a régi patkó levételével kezdődik. A pata faragása, igazítása után a patkó felverése következik. Ha a régi patkó még nem kopott túlságosan, úgy ismételten felhasználható, ellenkező esetben újat kell készíteni. Mindig a patkót kell a patához (meleg kovácsolással) igazítani, és nem a patát a patkóhoz. A kész patkót patkószegekkel rögzítik a pata elhalt (ún. fehér vonalon kívüli) szaruanyagához. Patkolás után lépésben és ügetésben vezessük meg a lovat, és győződjünk meg, hogy nincs-e szegnyomás, sántaság.
Különböző fajtájú, hasznosítású, esetleg beteg patájú lovak esetén más-más típusú patkókat használunk. A legelterjedtebb patkótípusok: egységes elülső és hátulsó, csavaros sarkos patkó, körmös patkó, versenypatkó, csukott patkó, félholdpató, hevederes patkó, fedeles patkó, gumitalp vagy gumisarok alátétes patkó. A patkók többnyire kovácsoltvasból készülnek, de sportlovaknál már egyre inkább a könnyűfém ötvözetből készült patkókat használják.
A lovak rendszeres (napi) mozgatásáról gondoskodni kell, amely történhet nyereg alatt, kocsiba fogva, jártatópályán, futószáron. Erre a célra – az állítható sebességfokozattal működő – 4-8 ló befogadására alkalmas jártatógépeket egyre gyakrabban alkalmazzák. Nagyobb ménesekben, verseny- és tréningközpontokban futópadot, úsztatómedencét, „lómasszázs”-szobát használnak, a minél jobb teljesítmény elérése céljából.